A szekszárdi Béla téren már másodjára rendeztek Márton-napi ünnepet, ahol a helyi újborok mellett ismét a Gourmet-ételek kapták a főszerepet. A tavalyi évvel ellentétben idén a rendezvénynek helyet adó sátorba a belépés nem volt ingyenes. Az 1500 forintos belépő elsőre soknak tűnt, de ebből 1000 forint értékű „Ludas pengő” is járt. De mi az a Ludas pengő? Igazából egyfajta „kajajegy”, aminek darabja 200 Ft-ot ér. Valljuk be, a borszeretők ezer forintot bármikor könnyen elköltenek egy ilyen rendezvényen. Főleg ha 1 deci 1 pengő, ami egy igen jó ár szerintünk.

A tavalyi „fine dining” szinthez képest kedvező árú libaságok miatt is várakozással töltött el minket az esemény, de sajnos ezen az egy ponton egy picit csalódnunk kellett: bár a felhozatalt olvasva idén is összefutott a nyál a szánkban, de hat ludas pengőt (1200 forint) kissé sokalltuk a főételekért. Igazából, nem is az ár volt a zavaró, ha belegondolunk, egy étteremben nem is kérnek ennél kevesebbet egy rántott húsért akár. Inkább a mennyiség. Minden étel, amolyan kóstoló jelleggel volt kint, tehát jól nem lehetett lakni, csak nagyon sok pengőből. Egyébként a helyi éttermek idén is kitettek magukért: volt libaburger, libalepény és még számtalan „libaság”. Mi végül úgy döntöttünk, hogy kivárjuk az egységesen este 11-től meghirdetett akciót, „Morzsa parti” név alatt, ahol 1 pengőért (200,-) is hozzájuthattunk nagyon finom borkorcsolyákhoz.

Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Gábor például utolsó megmaradt pengőjét libamájas pogácsára költötte, amihez járt egy nagyon finom fűszeres tejföl, mindez a Stefán Ételbár kínálatából. Hát, nem gondoltuk volna, hogy pogácsában ennyire kiérezhető a libamáj íze – borkorcsolyának első osztályú volt. Bence maradt a jól bevált lilahagymás libazsíros kenyérnél, rajta némi libapörccel, a Szász Sörözőtől. Mindamellett, hogy kifejezetten finom libazsír volt, lehelet frissítőnek se volt gyenge.

Jöjjön azonban a lényeg: pincészetek terén nagyszerű volt a felhozatal a sátorban: Tringa Borpince, Schieber Pincészet, Sárosdi Pince, Pósta Borház, Németh János Pincészete és a Vesztergombi Pince. Mi célzottan az idei újborokat kerestük, de kezdésnek egy nagy kedvenc tavalyról azért befért: a Tringa rozéja.

Tringa rosé

Gábor: "A Szekszárdon erős rozé-mezőny egyik kedves kis különce: erősen vöröses színű, már-már fuxlinak hihetnénk. Jellegzetes ízű, mégis jól iható bor. Hűvös estéken magában is szuper választás, ha borozni támad kedvünk, és én még egy jó halászléhez is szívesen innám. Nyári melegben pedig az egyik legkiválóbb fröccsalapanyag. Egyszóval egy nagyszerű univerzális bor, ára (amit mindenképp megér) palackonként 1500 forint körül mozog."

Bence: "Hát, nem hiába kedvenc. Az új dolgok esetében az ember egy picit mindig fél ugye, nem tudja mit várhat. Ezért is kezdtük egyből egy jól megszokott borral. Tulajdonképpen az idei roséknak egyfajta mércét állítottunk fel. Ha az este lesz ennél jobb, megemelem a kalapom. Mint azt Gábor is leírta, kis különc ez. Annyira nem mondanám fuxlisnak, már csak a színe miatt sem. Az íze pedig jó zamatos. A szóda ami bele kerül igazán megtisztelve érezheti magát."

Vesztergombiék standjához több soron is vissza-visszajártunk: két idei borral is készültek. Egy fehérrel és egy rozéval:

Vesztergombi Királylány

Gábor: "Nálam az idén kóstolt borok közül a győztes. Azt hiszem ezt hívhatják friss, ropogós bornak. Kicsit fűszeres illat- és ízvilág jellemezte, a frissességtől pedig még szinte pezsgett az ember szájában. Fröccs formájában is biztosan megállná a helyét, de annyira üde bor, hogy szerintem érdemes magában fogyasztani. A pincénél azt mondták, kis tételben palackozott borról van szó, tavaszig tarthat ki a készlet. Én biztos veszek még belőle, ugyanis beverekedte magát kedvenc szekszárdi fehéreim közé."

Bence: "Az abszolút győztes. Gyümölcsös, ízletes. Van az a pillanat, amikor azt hallani, ahogy a „szakértő” azt szakérti meg a kortyból: mennyire jól kiérződnek a gyümölcsök stb.stb.stb. Komolyan mondom, most az egyszer igazat kell nekik adjak. Mintha szőlőt inna az ember. Nem, nem a bolti szőlőlevet, azt az igazi, frissen facsart mustot. Vannak borok, amikre azt mondom, nem ajánlatos, vagy egyenesen TILOS szódázni. Na itt gondolkodóba estem. Ha egyszer eljutunk odáig, biztos véleményt tudok mondani, hogy mennyire érdemes, mert így, magába keresve se találhatnék jobb ideit."

Vesztergombi Rosé

Gábor: "Az előtte kóstolt fehér nálam ellopta előle a show-t, bár mindenképp kissé méltatlanul. Kevésbé karakteres, de így is nagyon jól iható rozé."

Bence: "A Királylányka „szeme fénye” annyira megigézett minket, hogy „vörös hajú nővére” már nem is kapott akkora figyelmet. Nem is volt olyan jó. Őt inkább úgy tudnám jellemezni, mint „egynek elmegy” kategória. Az, amit már egyszer lehet, hogy ittál, tudod, hogy jó volt, de nem tündökölt annyira. Finomnak finom, tagadhatatlan, de ha már valaki bulira szeretne venni egy bort, ízre pedig olyat, ami legyen csak szimplán jó, mert nem olyan fontos, annak tökéletes."

A Márton-nap mindenképp megérte a belépő árát, jövőre is biztosan visszatérünk. Egyedül a megdrágult ételekért kár – reméljük jövőre lesz a fő- és előétel közé árazott csemege is.

A héten még jövünk egy posztban a Márton-napi élményeink második körével és körbe érdeklődtünk az "újbor piacon" is.