Borkibic - nem szakértjük, megisszuk.

Ahogy nevünk és szlogenünk is mutatja, emberközelien szeretnénk írni Nektek a borokról. A borászat terén mi csak lelkes borisszák vagyunk, kevés „szakértelemmel”, de annál jobb ízléssel. Egyetemisták, akik szeretnek a megszokott sörözés mellett néha egy üveg jó szekszárdi bort inni, keresgélni a különlegességek között. Egyszóval, mi csak egyszerűen a borászat kibicei vagyunk. Kibicek tollából készül az oldal, kibiceknek.

Bizonyára legtöbbünkkel előfordult már, hogy azon gondolkoztunk az esti bulira, baráti találkozóra készülve, hogy mit is igyunk ma. „Sör, vagy bor, esetleg fröccs?” – az örök dilemma. Azonban a szupermarketben állva sokak a minőségi borok ára láttán vagy átsétálnak a sörös hűtőkhöz, rosszabb esetben az alsó polcról fognak valamit, kevesebb pénzért, de annál kevesebb szőlő tartalommal. (Akkor már inkább sétáljunk egy sorral odébb, és adjuk fel boros terveinket az estére.)

Ha alapozásról van szó, akkor valójában egy okos borválasztással még a pénztárcánkat is jobban kímélhetjük, mint pár doboz sörrel, azonos kívánt hatás mellett. Ezért jött létre ez a blog, Nektek mankót nyújtani, hogy egy bor egyszerűen finom-e, kinek ajánljuk, mikorra ajánljuk és hogy megéri-e az árát. Az elkövetkezendőkben elsősorban közepes árú (1000-2500 Ft/üveg) borokat szeretnénk nektek bemutatni, valamint olyan eseményeket, ahol ti is közelebb kerülhettek a bor szeretetéhez. (Hogy ne csak a Soproniak, vagy az öreg Jack bácsi vegyen le a lábatokról ;-) )

Hétvégén találtam otthon egy üveg fehér kadarkát a Fritz Borháztól. Így pár barátunkkal megittuk nagy kedvencünk valószínűleg utolsó 2014-es évjáratú Fritz fehér kadarkáját. Egy nagyon finom, kimondottan ivós borról van szó. Íze kissé fanyar, így aki az édesebb borokat kedveli, azoknak fröccsben ajánljuk – mivel a fehér kadarka évről-évre hozza az elvárt nagyszerű szintet, így remélhetőleg az idei szüret eredménye is hasonló lesz.

Baráti beszélgetésekhez, de egy jó buli alapozásához is kiváló. Nekünk is sikerült jó pár üveg fenekére néznünk a nyár folyamán. A nagy melegben kellemesen savanykás íze önmagában is remek üdítő, így először mindenképp igyatok egy-két decit tisztán, aztán próbáljátok ki fröccsben is. Én még két éve egy nyaralás alkalmán találkoztam vele fröccsben, azóta már Bence is töretlen hívévé vált a fehér kadarkának.

Aki kóstolja, egyből rájön, hogy Szekszárd nemcsak vörösborban nyerő, hanem fehérben is. Az igazi csavar azonban az, hogy a fehér kadarkát ugyanabból a kadarka kékszőlőből csinálják, mint vörösbor testvére. A trükk csak annyi, hogy nem hagyják a szőlő kipréselt levét héjon ázni, így az nem veszi föl a klasszikus kadarkára jellemző vörös színt.

Egy szó mint száz, utolsó 2014-es fehér kadarkánk után csak még jobban várjuk, hogy a Fritz Borház minél előbb kijöjjön az idei változattal. Mivel egyik kedvenc fajtánkról van szó, ezért természetesen majd külön posztban számolunk be majd erről a várva várt eseményről.

Ugyanezen esténk másik főszereplője már nem egy nagy borászat terméke. Csak egy „egyszerű, hazai Merlot” volt. Azért is volt hazai, mert egyáltalán de semmilyen pincészethez nem köthető, háztáji borról beszélünk. Gábor apjának keresztapjáéké ez a bor és meg kell valljam az őszintét, kifejezetten bejövős.

Merlot-ról lévén szó, egy testesebb szárazabb bor volt, mint a fehér kadarka, de mégsem az a fojtóan száraz, hanem olyan kellemesen gurulós. Családi vacsorához, egy jó kis pörivel, vagy halászlével tökéletes párosítás. Ezt a fajta vöröset kifejezetten kérem, NE öntsük föl szódával! Arra ott a rozé, vagy a Fuxli, amit egy később cikkben tárgyalunk ki. Róla talán ennyit. Egy dolog biztos, mi szívesen látjuk az asztalunkon újra, ha Gábor tud nekünk szerezni.

A kép forrása: http://fritzborhaz.hu/